A kiemelkedő fizetések és a rugalmas munkaidő miatt egyre több fiatal anyuka, kismama és apuka választja a programozást, tanulja ki a programozó szakmát és helyezkedik el az IT világában. Ennek kapcsán keresett fel minket a HIT rádió, és kért interjút a témában, amelynek Tóth Szabolcs marketing vezetőnk eleget is tett.
Olyan kérdésekre kaphattok választ a programozást illetően, mint:
Mi a nagy IT munkaerő hiány oka?
A cégek inkább részfeladatokra keresnek programozókat vagy a teljes folyamatokra?
Miben különbözik a Progmatic oktatási módszere egy műszaki egyetemi képzéstől?
Sok kismama vág bele, hogy megtanuljon programozni, akik a családi elfoglaltságukhoz igazítják a tanfolyamot. Ezeket a családi kihívásokat a leendő munkáltatók is figyelembe veszik?
Van ennek a tanfolyamnak maximális korhatára? Jelentkeznek a Progmatichoz idősebb emberek?
Mennyi időre és tanulásra van szükség ahhoz, hogy valaki az IT szektorban el tudjon helyezkedni?
Mennyit lehet keresni? Mennyit keres egy junior programozó az iskolapadból “kiesve”?
Ki alkalmas programozónak? Kinek ajánljuk a programozást, a képzéseinket, és milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres programozó lehessen?
Mennyire veszi figyelembe a magyar felsőoktatás a munkaerőpiaci helyzetet?
Informatikushiány van, ezt tény. Régóta lehet hallani, hogy vannak olyan szakmák, amelyek eltűntek vagy el fognak, mert a robotika, az automatizáció átveszi az emberektől a szerepet. Azok az ipari újítások, amelyek átveszik az emberek helyét, egyben teremtenek új lehetőségeket fizetés szempontjából is. Itt jön elő az a kérdés, hogy ha bezárul egy ajtó, akkor valóban nyílik-e az a bizonyos ablak. Az ablak kinyílt, de az informatikushiány főbb okai nem oldódtak meg…
Miért nincs elég informatikus, ha jó a fizetés?
A robotok és automatizmusok előre megírt algoritmusok és programok mentén dolgoznak, habár már vannak olyan AI fejlesztések, amelyek a Terminator filmekből ismert Skynet alapjai is simán lehetnének.
Ezeknek a fejlesztése és menedzsmentje ugyanakkor megteremtett korábban nem létező szakmákat, ami sosem látott mélységekbe repítette az informatikushiány kérdését. Nem csak fejlesztőre és programozóra van már szükség, hanem:
szortver tesztelőre
IT projekt managerre
data enginerre
data scientistra
és még sok más egyéb szakma is teremtődött.
Hogyan lehet az informatikushiányt kezelni? Van, aki a szőnyeg alá söpri, és van aki…
Több nagy nemzetközi multi folyamodik ahhoz, hogy kiszervezi a fejlesztéseit ügynökségekhez vagy távoli országokba. Korántsem arról van szó, hogy pénzt akarnak megspórolni, hanem arról, hogy egyáltalán legyen valaki, aki elvégzi a munkát. Az informatikushiány világszinten megjelent akárcsak a kétkezi munkaerő hiánya. (Mert vannak szakmák, amelyeket nem, vagy még nehezen lehet automatizálni.)
Európában közel 800.000 fejlesztői állás vár betöltésre, és ezt a hiányt a gazdaság és a különböző kormányok felzárkóztató és átképző kampányokkal próbálják orvosolni. Ezek sikeressége sokban múlik azon, hogy melyik országban milyen az oktatási rendszer. Egy olyan szakmát tanítani elméleti alapon, ami havonta változik nem megoldható, így azok az iskolák és oktatási rendszerek a hatékonyak, amelyek gyakorlati alapúak. Ezzel csupán az a baj, hogy nem, vagy nagyon nehezen standardizálható OKJ-s vagy egyetemi keretek között.
De visszatérve a multikhoz, itt van például a Hewlett Packard. Mint a világ legnagyobb IT cégeinek egyike azt a megoldást választotta, hogy az IT projektek managementjének egy részét kiszervezte Mexikóba, majd a fejlesztést Kínába és Indiába. Itt jöhet elő a minőség kérdése, hogy adott régiókban is hozzák-e azt a minőséget, amellyel biztosítva van egy állandó szint. Erre nincs igen vagy nem válasz, minden vállalat másként gondolkodik a minőségről, de azt ki lehet jelenteni, hogy mindenhol megvannak a kiváló fejlesztők, ami a legnagyobb akadály az a távolság, a közös nyelv és közös kultúra hiánya.
De nézzük, hogy mi a helyzet fejlesztő és informatikus fronton hazánkban
2016-os adataink alapján a hazai informatikai munkaerő piacon 22.000 IT állás várt betöltésre, ami a napjainkra megsokszorozódott. Ami ennél szomorúbb, hogy az informatikus és programtervező szakokra első helyen alig 5.000 jelentkező jelentkezett, mint ennek legalább a 3x-osára lenne szükség.
De mi a baj? Miért nem akarnak az emberek nyitni az informatikai pályák felé?
Legyünk őszinték, mind addig amíg a moziban a nerd és geek filmeken csak kacagunk, vagy a Big Bang Theory-n élünk, hogy lehetne ez a szakma SZEXI? Ki az, aki magáról azt mondja, hogy: „én kódot akarok írni mert az cool” (még ha az is).
Muszáj megmutatni, hogy ez a szakma miről szól:
más, új szakmákat teremt
emberek életét könnyíti meg
egyszerűbbé tesz dolgokat és folyamatokat
automatizál eddig unalmas, emberek számára monoton folyamatokat
költségeket optimalizál
védheti a környezetet
…és még 100 másik ok szól a fejlesztői szakma mellett.
Hogyan legyen SZEXI a fejlesztő szakma? Mitől lesz egy programozó motivált?
Egy korábbi cikkünkben leírtuk, hogy Gergő miért és hogyan váltott munkát. Gergő csak egy abból a 100+ történetből, akik a Progmatic segítségével változtattak az életükön. Volt, aki többet szeretett volna keresni, volt, aki új kihívásokat keresett, és volt, aki egyenesen az érettségi után minket választott.
Szerinted egy sushi szakácsból milyen fejlesztő lenne? Az biztos, hogy nem nyers, mert tapasztalatunk, hogy nem számít ki honnan jött, szinte bárki meg tudja tanulni, fejleszteni..
Mitől lesz sexy a programozó szakma a Te számodra?
Lehet, hogy a 400-450.000 Ft-os fizetés kezdő fizetés, amit egy junior programozó tanfolyamon elvégzése után megkereshetsz.
Lehet, csupán az, hogy megoldás centrikus ember vagy, akinek a zsigereiben van, hogy jobbá tegye másik vagy a saját maga életét IT megoldásokkal.
Lehet, te vagy az, aki olyan weboldalakat tervez, amelyben kiélheti a kreativitását, és ezáltal önmegvalósítasz
Lehet, hogy olyan játékokat írsz, amely emberek ezreit nevetteti meg
Ezt neked kell tudnod, mi abban tudunk neked segíteni, hogy megtanuld azokat az alapokat, amelyekkel el tudsz indulni egy új szakma és élet irányába.
Simon Gergely diákunk története, aki bölcsészből lett fejlesztő, programozó:
Hogy jutott eszedbe, hogy pont a programozó, fejlesztő szakmát válaszd?
Alkotni szeretnék. Embereken szeretnék segíteni. Hasznosan szeretném tölteni a napjaim.
Ezeket a vágyakat több mint egy éve fogalmaztam meg magamnak. Majd egy keresési periódus után mindezeket, a gyermekkorom óta létező IT iránti vonzalom és a decens pénzkeresési lehetőségek iránti elhatározással együtt, a programozásban találtam meg. Így eldöntöttem: programozó leszek.
A kivitelezés ez esetben nem volt annyira egyszerű, mint pályaválasztás előtt. Akkor a bölcsész út mellett tettem le a voksom, így a döntésem pillanatában sokadik éve róttam az ELTE Bölcsészettudományi karának campusát, éppen nyelvészettudományi mesterképzésemet végeztem. De a felismerés, hogy többet szeretnék, azonnali cselekvésre késztetett, így a bölcsész képzést és az egyetemet a BA diploma megszerzése után otthagytam, hogy megvalósítsam amit elhatároztam.
Miért választottad ezt a képzési formát és a Progmatic-ot?
Miután áttekintettem a lehetőségeimet, azt választottam, hogy egy boot campben fogom az első lépéseket megtenni a programozás kapcsán. Így rövid idő alatt piacképes alapot tudok szerezni. (Hiszen már nem volt időm újra éveket iskolapadban tölteni.) Be is adtam több intézménybe a jelentkezésem, majd vártam. A várakozás alatt egy multi ITsupport részlegén dolgoztam, és befejeztem korábbi Life Coach képzésemet. Azért jegyzem meg ez utóbbit, mert IT területen is nagyon fontosak a soft skillek, nagyban segítik, hogy jobb legyen az ember abban amit csinál.
Több boot camp is visszajelzett, de nálam a befutó a Progmatic Academy lett. Szimpatikus volt már a felvételi beszélgetés is, ahol a képzésvezetővel is találkozhattam, így megbizonyosodhattam arról, valóban megfelelő szakmai színvonalon fog zajlani a képzés.
Pár nappal a beszélgetés után, csütörtökön, megkaptam a visszajelzést: felvettek, méghozzá ösztöndíjas helyre. A képzés hétfőn kezdődött. Pénteken felmondtam a munkahelyemen.
Milyen volt a programozó képzés? Milyen fejlesztő-szakirányt választottál?
A képzés kiváló volt. Megkaptuk a szükséges elméleti alapokat, majd erre építettük rá a gyakorlatot. Sok-sok gyakorlatot. Kaptunk lehetőséget az elmélet tetszés szerinti mélyítésére is, de az órák utáni otthoni gyakorlás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az ember tényleg biztos alapokra tehessen szert a programozásban. Ez a rendszeres „házi feladatokkal” volt biztosítva.
A képzés felénél jött a szakosodás. Én a back end szakirányt választottam, ahol a Spring keretrendszerben mélyültünk el. Itt külön, a témára még jobban ráspecializálódott oktatót kaptunk.
Mit gondolsz az oktatókról?
Mindkét tanár kiváló mesterünk volt, más-más stílussal, ami még inkább hozzájárult szakmai személyiségünk formálásához. Megtanították, hogyan kezdjünk hozzá egy probléma feldolgozásához, és hogyan oldjuk meg azt önállóan.
Hangsúlyt kapott a clean code is, aminek alkalmazásával mind a magunk, mind mások munkáját könnyítjük. Szintén előkerültek egyéb, fontos technológiák, mint pl.: a git, de a html/css alapjait is megtanultuk.
A már említett soft skillekfejlesztésében is kaptunk segítséget egy szakembertől, aki álláskeresésünkben is mindvégig támogatott, és menedzselt minket.
De ami a leginkább javunkra vált szakmailag, azok az önálló projektmunkák voltak. Egy kisebb és egy nagyobb projektet csináltunk meg csapatokban. Itt előkerültek olyan nehézségek és kérdések, melyek korábban eszünkbe sem jutottak volna. Megtanultuk így ezeket is kezelni. Például ha semmi sem működik öt perccel a demó előtt, ami működött tegnap délután.
A tanulótársakkal is jó kapcsolat alakult ki, ami biztosította, hogy kellemes, vidám környezetben töltsük képzésünket. Ez a baráti kapcsolat az oktatókkal is kialakult, bármikor fordulhattunk hozzájuk a tananyaghoz nem szorosan kapcsolódó kérdésekkel, problémákkal is.
Hogyan tovább? Sikerült elhelyezkedned a programozó, fejlesztő szakmában?
Az hogy a képzés hatékony volt, bizonyítja, hogy már két héttel a képzés vége előtt biztos helyet kaptam Java fejlesztőként egy szimpatikus KKV-nál. Itt lehetőségem lesz tovább fejlesztenem magam, és valódi gyakorlatba ültetnem a tudásomat, új dolgokat teremtve vagy megjavítva ami elromlott.
Emellett folytatom a tanulást, hiszen sohasem állhat meg ezzel az ember, pláne ha programozónak szeretné hívni magát. Folyamatosan kódolok, olvasok és hallgatok. Páran a képzésen együtt végzett projektmunkát is továbbvittük.
Emellett szeptembertől mérnökinformatikus BSc-t is kezdek esti képzésben. Ez utóbbi nem kruciális a pályán maradáshoz, inkább személyes elmélyülési vágyaimat elégítem ki vele.
Ha tehát te is pályamódosítóként azon töprengsz, hogy programozó legyél ne habozz belekezdeni, amennyiben vállalod, hogy sok időt és energiát beleteszel. Megéri!
Paradigmaváltást hoz a munkaerőpiacon is a digitalizáció és az ezzel együtt megjelenő informatikus hiány. Jó, ha a ma iskolásai tudják, hogy mire dolgozni kezdenek, már minden nagyon másként lesz.
Ma Magyarorszáon az akadályozza leginkább a digitális gazdaság lehetőségeinek kiaknázhatóságát, hogy hiányzik a munkaerőpiacról mintegy 20 ezer digitális mérnök és szakmunkás – állítja Vityi Péter, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) alelnöke.
Folyamatosan növekszik az informatikai szektor
Adatai egybevágnak a Bellresearch tavaly novemberi jelentésében olvashatókkal is. E szerint a hazai informatikai munkaerőpiacon 17–22 ezer új állás volna betölthető. Közvetlenül ma ugyan „csak” 7-8 ezer poszt betöltetlen, de a bővüléssel – a közvetett multiplikátorhatásokkal számolva – a szektorban összesen 72 ezer embernek juthatna munka. Tekintve, hogy egy exportra dolgozó informatikai cégnél ma évi 20 millió forint GDP előállításával egyenértékű egy-egy informatikusi állás, a betöltetlen pozíciókban meglehetősen nagy potenciál vész el.
Az ágazat, amely az új számítási módszer szerint számoltan 20 százalék feletti súlyt képvisel a hazai GDP-ben, áttételesen mintegy 400 ezer embernek kínál munkát. Ez a teljes foglalkoztatotti létszám 15 százaléka. A magyar export 8,3 százalékát, illetve a hazai K+F beruházások több mint tizedét adja.
A magyarországi infokommunikációban közvetlenül 170 ezer ember dolgozik. Maga a szektor 122 ezer főt alkalmaz. Emellett még 45 ezren dolgoznak az ágazaton kívül informatikai munkakörben kisebb cégeknél és közigazgatási intézményeknél. Ez a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1 százalékát, a versenyszféra 6,2 százalékát jelenti, de lehetne sokkal több is.
A modellezett létszámhiány pótlására annak ellenére több szakember képzésére és tudásuk növelésére, fejlesztésére volna szükség, hogy a klasszikus értelemben vett informatikusok a piacon visszaszorulóban vannak. A tesztelők, szoftverfejlesztők, alkalmazáskészítők és a különböző szintű további felhasználók aránya ugyanis folyamatosan emelkedik.
Informatikus hiány Európában
Az informatikus hiány nem csak Magyarországon ismerős helyzet. Az Európai Unióban 2020-ra 750 ezer és 1 millió közötti hiányt mutatnak a prognózisok. Ez azért is veszélyes, mert például a németországi vagy brit informatikushiány tényleges elszívó hatásként jelenik meg már ma is Magyarországon. Jól mutatja az informatikusok iránti igényt, hogy a legsikeresebb oktatási startupok közé kerültek azok a mikrovállalkozások, amelyek diplomásoknak hirdetett tanfolyamon, gyorstalpalón képezik a Java, a Python és más programozási nyelveken boldogulást kereső nem szakmabelieket.
Általánosabb problémát a magyar gazdaságban az okozhat, hogy nemcsak informatikushiány van a digitalizálódó gazdaságban, hanem a digitális felkészültségű fogyasztók is. hiányoznak A digitális kompetencia általános szintje hazánkban alacsony, miközben a világ nagy léptekkel halad afelé, hogy minden műszaki pálya immár elképzelhetetlen e terület bizonyos fokú ismerete nélkül. Nincs messze már az az idő, hogy maga az informatikus kifejezés is eltűnik, mivel az gyakorlatilag mindegy, hogy például ki fejleszt egy mezőgazdasági precíziós alkalmazást. Az az agrármérnök, aki az egyetemi kurzusok között fölvette az informatikát, vagy az az informatikus, aki agrárfejlesztésekre specializálódott.
Mindenhol jellemző az informatikushiány – még a legdinamikusabban gyarapodó szolgáltatóközpontoknál (SSC) is. A nemzetközi fejlesztőközpontok is hiába keresnek nagy létszámban, informatikus munkaerőre koncentráltan friss dolgozót. Hiába generáltak az ssc-k néhány év alatt ötezer (összesen több mint 24 ezer) új munkahelyet. A cégek képtelenek megvalósítani Magyarországon a tervezett évi 2500–3000 fős informatikusi létszámbővítést. De informatikushiány van az általános és középszintű oktatásban is, miután a vállalkozói szektor rég felszívta az ilyen vénájú tanárokat. Hiányoznak a kkv-szektorból is az informatikusok, mert ott a fizetések nem tudnak a multikéival versenyezni. Nem jobb a helyzet az állami szektorban sem, mivel ugyanazokért az emberekért verseng mindenki.
Mindenhol nő az igény a digitalizációra
Egy prémium kategóriás autó értékének ma már több mint a 40 százalékát a digitális technológia adja. Ahogyan a termékben nő a digitalizált részek aránya, úgy emelkedik a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokban is. A digitalizáció felgyorsulása változást hoz mind az üzleti, mind a tudományos és a társadalmi életben. A „digitális” a minden területet érintő új paradigma, amihez a cégeknek is, az államoknak is alkalmazkodniuk kell. A szokásos eljárások már nem elégségesek. Vityi Péter szerint cselekvési kényszer van: rugalmas szabályozási és vállalkozási környezet létrehozására kell törekedni. Az IVSZ évek óta erőteljesen hangsúlyozza, hogy az nem hoz megoldást, ha a digitális fejlesztést az állam csak a felsőoktatás felől kezdi el kezelni.
Az alelnök biztos abban, hogy az alapszintű oktatásba is bele kellene nyúlni. Szerinte a diákokat, szülőket ma már arra kell kondicionálni, hogy a digitálisan is magas hozzáértést igénylő szakmák felé nyissanak. „Ma egy 2. osztályba járó gyerekből csak akkor lesz fehérgalléros munkavállaló, ha az oktatásának egyre nagyobb része a digitális hozzáértésre, kompetenciákra fókuszál” – magyarázza Vityi, aki szerint ezért is kár, hogy a pedagógusok jelenlegi elégedetlenségi akciói során elő sem került, hogy az iskolákban jobban digitalizált, intelligensebb oktatásra kellene fókuszálni. Mert ha ma még úgy tűnhet is, hogy a változás lassú, a digitalizáció exponenciális változásokat idéz elő a közeljövőben. Ez a változás megy végbe a gépgyártásban, a gyógyszeriparban és minden iparágban, legyen az termelő vagy szolgáltató.
Megoldható az informatikus hiány?
A szakemberek szerint a fent említett problémák kezelésére nem elegendő Magyarországon a kormány informatikusszakember-képzési támogatási programja. Mindez bebizonyosodik, amikor befejeződnek 2018-ban a központi digitálisinfrastruktúra-fejlesztések. Csak remélni lehet, hogy némileg enyhíthet a munkaerőpiaci feszültségeken a közelmúltban elfogadott iparfejlesztési stratégia, amely a fókuszába teszi az informatikusképzést.
Az Ericsson 2015-ös úgynevezett mobilitásjelentése szerint az informatikai iparág rövid és hosszú távú potenciálja az államok számára egyre fontosabb szemponttá válik. A szabályozói környezetet képessé kell tenni a már kialakult iparágak digitalizációjának támogatására, valamint az új iparágak fejlesztésére is. A jelentés szerint nagyobb hangsúlyt kell adni a digitális készségek fejlesztésének. Az Ericsson szerint a következő öt évben a vállalatok számára ennélfogva az a prioritás, hogy megújítsák üzleti modelljüket. „A győztesek azok a vállalatok lesznek minden iparágon belül, amelyek proaktívan integrálják az infokommunikációt a saját üzletmenetük legbelső részeibe is” – olvasható a jelentésben.
Munka mellett tanulta meg a programozó szakmát – Arndt Évi diákunk története:
Hogy jutott eszedbe, hogy a programozó szakmát válaszd?
2016 végén elhatároztam, hogy szeretnék megtanulni programozni. Elkezdtem utánanézni milyen nyelvek vannak; mi, mire való; egyáltalán azt, hogy mi újság ebben a szakmában, munkalehetőségek, fizetés stb… Mivel minden megtalálható az interneten, gondoltam nekiállok, és szép lassan megtanulom valahogy este, hétvégén a munka mellett… Miután belevágtam, nem kellett hozzá sok, hogy rájöjjek – ez így baromi lassú lesz!
Ekkor inkább nekiálltam sulit keresni. Nagyon rövid idő alatt rátaláltam a Progmatic-ra, ahol nagyon szimpatikus volt mind az időkeret, mind a helyszín, és az ár is.
Neked munka mellett sikerült megtanulnod a programozó szakmát. Ezt hogy csináltad?
Mivel a tandíj csak egy részével rendelkeztem, így világos volt, hogy dolgozni fogok a suli mellett. Éppen ezért is tartottam tökéletesnek a 9:00-14:30 tartó beosztást. Amint vége volt a tanításnak, futottam melózni. Sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű, de nagyon meg akartam tanulni programozni!
A suliban csupa olyan ember vett körül, akik folyamatos segítőkészségükkel megkönnyítették a sokszor bitang nehéz pillanatokat; gondolok itt akár arra is, hogy használhattam a suli gépét, vagy, hogy bármi kérdésem, kérésem volt az oktatóktól és mentoroktól kezdve, az oktatást szervezőkig mindenki nyitottan, és „megoldjuk” mentalitással állt hozzá.
Milyen volt maga az oktatás?
Maga az oktatás is inkább gyakorlatias volt, ami személy szerint hozzám közelebb áll, így a házik, és az órákon megoldandó feladatok is segítették az elmélet megértését. Nekem a csoportbontást megelőző és az azt követő részben is csak valós „projekten” dolgozva esett le a legtöbb tantusz, mert akkor álltak össze a részek egésszé, és nagyon szupernek tartom, hogy kipróbálhattam és ezáltal felfoghattam, megérthettem, hogy mi mihez, hogyan, miért kapcsolódik, és nem utolsó sorban láthattam azt, amit csináltam/csináltunk. Ott volt egy visszajelzés, a „kész” projekt! Ez valóban felkészített arra, hogy mi vár rám ha a programozó szakmát választom.
Milyen pluszt kaptál a Progmatic-tól, amit utána hasznosíthattál?
A programozás rejtelmein túl, betekintést kaptunk az IT világ működésébe egészen az állásinterjútól kezdve, a betölthető pozíciókon át a várható fizetésig. Volt egy három napos karriermenedzsment tréning, ahol megtanultunk profin CV-t írni, interjúzni, és hasznos információkat kaptunk az IT cégekhez való elhelyezkedés terén, beleértve a fizetési sávokat stb. Azt is tudtuk, hogy a suli segít majd állást találni, elhelyezkedni. Így is volt! Még vége se lett a tanfolyamnak és kaptam állásajánlatot!
Összefoglalva tehát: Ha most újra 2016 végén járnék, nem változtatnék semmin. ?
Miért pont a Progmatic fejlesztő kurzusa? Szilágyi Attila diákunk története:
Miért ez a szakma?
Egészen kis korom óta érdekelt az informatika és megmozgatta a fantáziámat, bár középiskola végéig bizonytalan voltam abban, hogy mit is válasszak az informatikán belül. Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy talán a kódolás lesz az amivel foglalkozni szeretnék. Autodidakta módon belekóstoltam még, ha nem is olyan bőségesen, maximum 10-15 órát foglalkoztam vele, de ez épp elég volt, hogy eldöntsem, ez nagyon érdekel, és szívesen kipróbálnám magam benne. Ezután már csak egy megfelelő programozó képzést kellett találjak.
Miért a Progmatic Academy fejlesztő kurzusa?
Sok kurzus közül a Progmatic keltette fel legjobban az érdeklődésemet, a nyílt napon is már érződött a képzés szervezettsége, a szervezők, illetve oktatók lelkesedése. Ekkor döntöttem el, hogy ez az a fejlesztő képzés ahova szeretnék jönni, itt el tudom sajátítani a kódolás rejtelmeit.
Először nagyon furcsa volt ez a világ, amibe hirtelen belecsöppentem. Rengeteg új dolog és sok új anyag, ami az elején gyorsnak tűnt. Szerencsénkre a tanárunk, Papp Gergő egy rendkívül profi, tehetséges és végtelenül türelmes oktató volt, aki meg tudta velünk értetni ezt a tengernyi sok anyagot. Amit viszont kihangsúlyozott, hogy nem elég, ha ő elmondja, elmagyarázza órán. Igenis otthon jó pár órát rá kell szánni, mert egy elég intenzív képzésről beszélünk. Az elején nehéz volt. Otthon én is számtalan sok órát töltöttem a gyakorlással, és a házi feladatok megoldásával, de muszáj volt, mert máskülönben ez tényleg nem sikerült volna. Viszont, ahogy egyre jobban rááll az ember agya, úgy egyre jobban és gyorsabban megérti, megoldja a feladatokat. Persze az órák közben Gergő mellett is volt segítségünk, hiszen ott voltak a mentorok akik szintén sok szakértelemmel és odafigyeléssel foglalkoztak velünk, segítették a munkákat.
Melyik szakirányt választottad?
Nekem a backend fejlesztő része jobban tetszett, így hát ez ezt a szakirányt választottam.
Azt kell mondjam, hogy a képzés elején is furcsa volt a gyors tempó, na, de ebben a csoportban meg pláne. Nyilasy Péter az oktatónk, aki szintén nagy tapasztalattal rendelkező, kiváló oktató, de Ő inkább jobban önállóságra nevelt bennünket, meg kellett tanulnunk keresni a Google-ön, tudom ez furcsán hangzik, de higgyétek el, nagyon sok múlik rajta, hogy hogyan, milyen kulcsszavakkal keresel, és hogy tudod-e valójában a probléma forrását, amire rá akarsz keresni.
Az órák viszont itt is nagyon jó hangulatban teltek, családias légkör volt, Péter is igyekezett ezt a hangulatot fenntartani. Sokat nevettünk, hülyéskedtünk, és persze még többet tanultunk, dolgoztunk.
Összességében egy remek csoport tagja voltam, temérdek sok tudással gyarapodtam, és megérte mindaz az idő, energia amit belefektettem, hogy fejlesztő legyek.
A képzés után:
Az elhelyezkedésben végig segítettek, így büszkén mondhatom, hogy augusztus elejétől egy szuper informatikai cégnél fogok dolgozni mint junior szoftverfejlesztő.
Interjúnk során megismerhetitek Iván Gergő-t a Progmatic junior programozó mentorát. Gergő elmeséli, hogy és miért váltott karriert, hogyan lett programozó pár évvel ezelőtt, és miket tapasztalt azon az úton, amíg fejlesztővé vált…
Mutasd be kérlek magad Gergő pár mondatban!
Iván Gergő vagyok, 26 éves, és 2 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megtanulom a programozást, és egy új karrier felé veszem az irányt, hogy programozó legyek!
Mivel foglalkoztál ezelőtt? Mi sarkallt arra, hogy bármiféle tapasztalat nélkül belevágj, és programozó legyél?
Mindig is érdekelt az informatika, legyen szó akár csak tech kütyükről vagy konkrétan programokról. Korábban egy webshopnál dolgoztam, mint webshop admin, és a feladatom az volt, hogy karbantartsam a sortimentet, frissítsem az oldalt, foglalkozzak a rendelésekkel, és kezeljem a raktárkészletet. Már akkor láttam, hogy sok olyan innováció hiányzik az oldalból, ami az én és kollégáim munkáját is könnyebbé tenné, azonban releváns tudás hiányában ezeket akkor még nem tudtam megcsinálni. Ekkor döntöttem el, hogy megtanulok programozni, és könnyebbé teszem magam és mások életét.
Mikor meghoztad a döntést, hogy programozó leszel, akkor hogyan kezdted el?
Ahogyan sokan mások, én is először a Google-t hívtam segítségül, és elkezdtem online képzések iránt érdeklődni. Célom az volt, hogy egy stabil alapot megszerezzek, amellyel el tudok indulni a saját utamon. Sok oldalon jártam, mint az Udemy vagy a Skillshare (szerencsére rendelkezem olyan angol nyelvtudással, hogy nem jelentett problémát, hogy a tanfolyam angolul van), de még magyar oldalokon is. Miután elvégeztem pár kurzust, mint a HTML és CSS alapok, elkezdtem konkrét projekteken dolgozni. Ekkor jött a felismerés mikor a konkrét munkát kezdtem volna, hogy értem és tudom az alapokat, de hogyan induljak el?
Egy támogató, gyakorlatias fejlesztő segítsége hiányzott, aki megmutatja azt, hogy melyek azok az alapok, amelyeket ismernem kell és lássam merre van a következő lépés. Ekkor realizáltam, hogy muszáj tanárhoz fordulnom, hogy a kérdéseimre választ kapjak, és gyakorlatban megtanuljam használni a felszedett fejlesztői tudásomat.
Ha már ennyire belementél az alapokba, akkor miért nem kerestél fel egy programozót? Miért a Progmatic informatikus képzése jelentette a megoldást?
Először is nem ismerek olyan programozót, aki el tudta volna magyarázni azokat a dolgokat, amelyek megválaszolták volna a kérdéseimet, illetve nem akartam senkinek a terhére lenni.
Másodsorban nem az az 1-2 kérdés az, ami igazán foglalkoztatott, hanem inkább az, hogy megtanuljak folyamatokban, logikusan, fejlesztői fejjel gondolkozni. Ezért is estek ki az online képzések a gyakorlati tudás megszerzésével kapcsolatosan, mert hosszútávon a gyakorlati képzést csakis személyesen tudod megszerezni. Amikor a Progmatic junior programozó képzésének tematikáját olvastam, akkor éreztem először, hogy itt valóban a gyakorlati tudás átadása a cél: megtanítani engem fejesztői fejjel gondolkozni.
Különösen szimpatikus volt, hogy reggel 9-től délután 3-ig tartott a képzés, és így a délutánom szabad maradhatott.
Sok egyetem van, amelyik indít informatikus képzést. Te mégis egy saját finanszírozásút választottal. Mi volt az oka?
Az egyetemi rendszer sohasem gyakorlati tudás átadására törekedett. Mindig is az volt a probléma, hogy egy megadott tanmenet szerint a tananyagot átadva dolgozott. Sajnos, ez nem minden esetben tartott lépést a korral, ezáltal előfordulhatott, hogy több éves anyagot is úgy oktattak mintha aktuális lenne.
Ezek után, 26 éves fejjel, még azt is mérlegeltem, hogy aktuális fejlesztői tudást 2-3 éves képzésben tudok megszerezni egyetemi keretek között, míg a Progmatic-nál ezt egy intenzív 5 hónapos gyakorlati oktatás mellett tudom megszerezni. Arról most még nem is beszélek, hogy a Progmatic partnerei révén a vizsgát sikeresen és jól elvégzőknek segít elhelyezkedni, tehát nem csak kiesek a munkaerőpiacra, és lesz ami lesz, hanem a munkaerőpiac egyből fel is tud szippantani a Progmatic segítségével. Ezáltal végig figyelemmel kísérték, hogy programozó leszek.
Hogy érzed? Azt kaptad amire számítottál, és amit ígértek?
Összességében jól döntöttem. Mielőtt beiratkoztam volna, elmentem még egy nyílt napra, ahol fel tudtam tenni a kérdéseiet, és mélyebb információt kaphattam az oktatás menetéről. Végig mentorok kísérték az utunkat, és segítettek a feladatok megoldásában. Inkább rávezettek, hogy kell megoldani azokat, mintsem lediktálták volna. Élveztem, hogy több oktató több stílusban tanított, és megismerhettem a SCRUM módszert is, amelyet a legtöbb projektnél használtunk.
Ami nagyon tetszett, hogy olyan projekteket és helyzeteket szimuláltunk mint amelyeket egy valós cégben is megtapasztalnánk. Nem csupán a gép előtt ültünk és kódoltunk. Felkészítettek arra, hogyan kell a megrendelővel kommunikálni, és arra is, hogyan kell egy projektben úgy részt venni, ha nincs kijelölt account vagy projekt manager.
Nagy segítség volt számunkra az, hogy HR tanácsadó is segített minket felkészülni a „való életre”, és olyan helyzeteket szimuláltunk, mint:
milyen egy állásinterjú, vagy
karrierbeszélgetés,
illetve olyan bagatellnek tűnő dolgok mint: hogyan kérjünk fizetésemelést?
Ezeket sehol nem tanítják igazán, pedig mindennapi életünk részét képezik, és jó volt iránymutatást kapni.
Mondhatjuk, hogy ez egy posztgraduális képzés, bár nincsenek megkötések az előtanulmányokat illetően. Nem volt fura ennyi féle emberrel és történettel találkoznod?
Őszinte leszek, amikor az első hetek lementek, akkor nem azt éreztem mennyire más emberek vannak itt, hanem hogy mindenki egy irányba van terelve, és céltudatosan, alázattal állunk a kihívások elé. Nem könnyű nulla tapasztalattal megtanulni ezt a szakmát! Bárki, aki azt hiszi sétagalopp, hát, téved… nagyon téved.
A fejlesztők és programozók világa nagyon más, mint egy értékesítő, sushi szakács vagy éppen egy marketing szakember állása. Itt különböző múltja volt szinte mindenkinek, az én csoportomban megtalálhatóak voltak olyanok, akik szakácsok, háziasszonyok, könyvelők voltak korábban, és olyanok is, akik 20 év munka után nyitottak az új lehetőség irányába.
Miután elvégezted a junior programozó képzést kaptál állásajánlatot?
Igen, és azóta is ott dolgozom, mint programozó. A képzés után az egyik oktató tett nekem ajánlatot, hogy csatlakozzak a csapatához. Így lettem a Progmatic mentora is, segítek az új diákoknak beilleszkedni, és válaszolok a kérdéseikre.
Hogy érzed magad? Milyen ez az új élet?
Huh, hát őszintén áldom a napot, amikor elszakadtam a korábbi életemtől, és eldöntöttem, hogy programozó leszek. Most a gép előtt ülni nem értelmetlen rendszerek kezelése, hanem olyan fejlesztő lettem, akinek van lehetősége jobbá tenni a programokat. Azt érzem, hogy meg tudom valósítani az elképzeléseim, és segíthetek másoknak.
A kollegáim nagyon segítőkészek voltak a kezdetektől, és egy kötetlen, szabad munkát végzek, amit a felettesem is támogat, ezáltal én osztom be, hogy hol és mikor dolgozom, ami nagyon kecsegtető minden munkavállalónak.
Mit mondanál azoknak, akik még bizonytalanok?
Menjenek el a nyílt napra, és ismerjék meg azt, hogy miért ez a leggyakorlatiasabb és legversenyképesebb képzési modell jelenleg Magyarországon. Bátorítok mindenkit arra, hogy tájékozódjon más cégeknél, mert csak akkor tudják meghozni ezt a nehéz döntést, és letenni a voksukat. Nagyon nagy igény van informatikusokra, és sok a lehetőség is, nagyon úgy néz ki, a piac nem tud betelni.
Végezetül csupán még annyit, hogy minden kezdet nehéz, és minden változás kihívásokkal teli, de ha ezt el tudják fogadni, és hajlandóak félretenni a kényelmüket, akkor a Progmatic olyan tudást biztosít, amellyel a piacon értékes junior programozók lehetnek.
Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatod, hogyan védjük adataidat. Weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Kérjük, járulj hozzá a sütik használatához, miután elolvastad Adatkezelési tájékoztatónkat.
