Interjúnk során megismerhetitek Iván Gergő-t a Progmatic junior programozó mentorát. Gergő elmeséli, hogy és miért váltott karriert, hogyan lett programozó pár évvel ezelőtt, és miket tapasztalt azon az úton, amíg fejlesztővé vált…

Mutasd be kérlek magad Gergő pár mondatban!

Iván Gergő vagyok, 26 éves, és 2 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megtanulom a programozást, és egy új karrier felé veszem az irányt, hogy programozó legyek!

Mivel foglalkoztál ezelőtt? Mi sarkallt arra, hogy bármiféle tapasztalat nélkül belevágj, és programozó legyél?

Mindig is érdekelt az informatika, legyen szó akár csak tech kütyükről vagy konkrétan programokról. Korábban egy webshopnál dolgoztam, mint webshop admin, és a feladatom az volt, hogy karbantartsam a sortimentet, frissítsem az oldalt, foglalkozzak a rendelésekkel, és kezeljem a raktárkészletet. Már akkor láttam, hogy sok olyan innováció hiányzik az oldalból, ami az én és kollégáim munkáját is könnyebbé tenné, azonban releváns tudás hiányában ezeket akkor még nem tudtam megcsinálni. Ekkor döntöttem el, hogy megtanulok programozni, és könnyebbé teszem magam és mások életét.

Mikor meghoztad a döntést, hogy programozó leszel, akkor hogyan kezdted el?

Ahogyan sokan mások, én is először a Google-t hívtam segítségül, és elkezdtem online képzések iránt érdeklődni. Célom az volt, hogy egy stabil alapot megszerezzek, amellyel el tudok indulni a saját utamon. Sok oldalon jártam, mint az Udemy vagy a Skillshare (szerencsére rendelkezem olyan angol nyelvtudással, hogy nem jelentett problémát, hogy a tanfolyam angolul van), de még magyar oldalokon is. Miután elvégeztem pár kurzust, mint a HTML és CSS alapok, elkezdtem konkrét projekteken dolgozni. Ekkor jött a felismerés mikor a konkrét munkát kezdtem volna, hogy értem és tudom az alapokat, de hogyan induljak el?

Egy támogató, gyakorlatias fejlesztő segítsége hiányzott, aki megmutatja azt, hogy melyek azok az alapok, amelyeket ismernem kell és lássam merre van a következő lépés. Ekkor realizáltam, hogy muszáj tanárhoz fordulnom, hogy a kérdéseimre választ kapjak, és gyakorlatban megtanuljam használni a felszedett fejlesztői tudásomat.

Ha már ennyire belementél az alapokba, akkor miért nem kerestél fel egy programozót? Miért a Progmatic informatikus képzése jelentette a megoldást?

Először is nem ismerek olyan programozót, aki el tudta volna magyarázni azokat a dolgokat, amelyek megválaszolták volna a kérdéseimet, illetve nem akartam senkinek a terhére lenni.
Másodsorban nem az az 1-2 kérdés az, ami igazán foglalkoztatott, hanem inkább az, hogy megtanuljak folyamatokban, logikusan, fejlesztői fejjel gondolkozni. Ezért is estek ki az online képzések a gyakorlati tudás megszerzésével kapcsolatosan, mert hosszútávon a gyakorlati képzést csakis személyesen tudod megszerezni. Amikor a Progmatic junior programozó képzésének tematikáját olvastam, akkor éreztem először, hogy itt valóban a gyakorlati tudás átadása a cél: megtanítani engem fejesztői fejjel gondolkozni.
Különösen szimpatikus volt, hogy reggel 9-től délután 3-ig tartott a képzés, és így a délutánom szabad maradhatott.

Sok egyetem van, amelyik indít informatikus képzést. Te mégis egy saját finanszírozásút választottal. Mi volt az oka?

Az egyetemi rendszer sohasem gyakorlati tudás átadására törekedett. Mindig is az volt a probléma, hogy egy megadott tanmenet szerint a tananyagot átadva dolgozott. Sajnos, ez nem minden esetben tartott lépést a korral, ezáltal előfordulhatott, hogy több éves anyagot is úgy oktattak mintha aktuális lenne.

Ezek után, 26 éves fejjel, még azt is mérlegeltem, hogy aktuális fejlesztői tudást 2-3 éves képzésben tudok megszerezni egyetemi keretek között, míg a Progmatic-nál ezt egy intenzív 5 hónapos gyakorlati oktatás mellett tudom megszerezni. Arról most még nem is beszélek, hogy a Progmatic partnerei révén a vizsgát sikeresen és jól elvégzőknek segít elhelyezkedni, tehát nem csak kiesek a munkaerőpiacra, és lesz ami lesz, hanem a munkaerőpiac egyből fel is tud szippantani a Progmatic segítségével. Ezáltal végig figyelemmel kísérték, hogy programozó leszek.

Hogy érzed? Azt kaptad amire számítottál, és amit ígértek?

Összességében jól döntöttem. Mielőtt beiratkoztam volna, elmentem még egy nyílt napra, ahol fel tudtam tenni a kérdéseiet, és mélyebb információt kaphattam az oktatás menetéről. Végig mentorok kísérték az utunkat, és segítettek a feladatok megoldásában. Inkább rávezettek, hogy kell megoldani azokat, mintsem lediktálták volna. Élveztem, hogy több oktató több stílusban tanított, és megismerhettem a SCRUM módszert is, amelyet a legtöbb projektnél használtunk.
Ami nagyon tetszett, hogy olyan projekteket és helyzeteket szimuláltunk mint amelyeket egy valós cégben is megtapasztalnánk. Nem csupán a gép előtt ültünk és kódoltunk. Felkészítettek arra, hogyan kell a megrendelővel kommunikálni, és arra is, hogyan kell egy projektben úgy részt venni, ha nincs kijelölt account vagy projekt manager.

Nagy segítség volt számunkra az, hogy HR tanácsadó is segített minket felkészülni a „való életre”, és olyan helyzeteket szimuláltunk, mint:

• milyen egy állásinterjú, vagy
• karrierbeszélgetés,
• illetve olyan bagatellnek tűnő dolgok mint: hogyan kérjünk fizetésemelést?
• vagy milyen soft skilleket és hard skilleket fejlesszünk, hogy sikeres programozók lehessünk.

Ezeket sehol nem tanítják igazán, pedig mindennapi életünk részét képezik, és jó volt iránymutatást kapni.

Mondhatjuk, hogy ez egy posztgraduális képzés, bár nincsenek megkötések az előtanulmányokat illetően. Nem volt fura ennyi féle emberrel és történettel találkoznod?

Őszinte leszek, amikor az első hetek lementek, akkor nem azt éreztem mennyire más emberek vannak itt, hanem hogy mindenki egy irányba van terelve, és céltudatosan, alázattal állunk a kihívások elé. Nem könnyű nulla tapasztalattal megtanulni ezt a szakmát! Bárki, aki azt hiszi sétagalopp, hát, téved… nagyon téved.

A fejlesztők és programozók világa nagyon más, mint egy értékesítő, sushi szakács vagy éppen egy marketing szakember állása. Itt különböző múltja volt szinte mindenkinek, az én csoportomban megtalálhatóak voltak olyanok, akik szakácsok, háziasszonyok, könyvelők voltak korábban, és olyanok is, akik 20 év munka után nyitottak az új lehetőség irányába.

Miután elvégezted a junior programozó képzést kaptál állásajánlatot?

Igen, és azóta is ott dolgozom, mint programozó. A képzés után az egyik oktató tett nekem ajánlatot, hogy csatlakozzak a csapatához. Így lettem a Progmatic mentora is, segítek az új diákoknak beilleszkedni, és válaszolok a kérdéseikre.

Hogy érzed magad? Milyen ez az új élet?

Huh, hát őszintén áldom a napot, amikor elszakadtam a korábbi életemtől, és eldöntöttem, hogy programozó leszek. Most a gép előtt ülni nem értelmetlen rendszerek kezelése, hanem olyan fejlesztő lettem, akinek van lehetősége jobbá tenni a programokat. Azt érzem, hogy meg tudom valósítani az elképzeléseim, és segíthetek másoknak.

A kollegáim nagyon segítőkészek voltak a kezdetektől, és egy kötetlen, szabad munkát végzek, amit a felettesem is támogat, ezáltal én osztom be, hogy hol és mikor dolgozom, ami nagyon kecsegtető minden munkavállalónak.

Mit mondanál azoknak, akik még bizonytalanok?

Menjenek el a nyílt napra, és ismerjék meg azt, hogy miért ez a leggyakorlatiasabb és legversenyképesebb képzési modell jelenleg Magyarországon. Bátorítok mindenkit arra, hogy tájékozódjon más cégeknél, mert csak akkor tudják meghozni ezt a nehéz döntést, és letenni a voksukat. Nagyon nagy igény van informatikusokra, és sok a lehetőség is, nagyon úgy néz ki, a piac nem tud betelni.

Végezetül csupán még annyit, hogy minden kezdet nehéz, és minden változás kihívásokkal teli, de ha ezt el tudják fogadni, és hajlandóak félretenni a kényelmüket, akkor a Progmatic olyan tudást biztosít, amellyel a piacon értékes junior programozók lehetnek.