Interjúnk során megismerhetitek Iván Gergő-t a Progmatic junior programozó mentorát. Gergő elmeséli, hogy és miért váltott karriert pár évvel ezelőtt és miket tapasztalt azon az úton, amíg fejlesztővé válhatott …

Mutasd be kérlek magad Gergő pár mondatban:

Iván Gergő vagyok 26 éves és 2 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megtanulom a programozást és egy új karrier felé veszem az irány, fejlesztő leszek!

Mivel foglalkoztál ezelőtt? Mi sarkalt arra, hogy bármiféle tapasztalat nélkül belevágj és megtanulj programozni?

Mindig is érdekelt az informatika, legyen szó akár csak tech kütyükről vagy konkrétan programokról. Korábban egy webshopnál dolgoztam, mint webshop admin és a feladatom az volt, hogy karban tartsam a sortimentet, frissítsem az oldalt, foglalkozzak a rendelésekkel és kezeljem a raktárkészletet. Már akkor láttam, hogy sok olyan innováció hiányzik az oldalból, ami az én munkám és kollegáimét is könnyebbé tenné, azonban releváns tudás hiányában ezeket akkor még nem tudtam megcsinálni. Ekkor döntöttem el, hogy megtanulok programozni és könnyebbé teszem magam és mások életét.

Mikor meghoztad a döntést, hogy fejlesztő leszel, akkor hogyan kezdted el?

Ahogyan sokan mások én is először a Google-t hívtam segítségül és elkezdtem online képzések iránt érdeklődni. Célom az volt, hogy egy stabil alapot megszerezzek, amellyel el tudok indulni a saját utamon. Sok oldalon jártam, mint az Udemy vagy a Skillshare (szerencsére rendelkezem olyan angol nyelvtudással, hogy nem jelentett problémát, hogy a tanfolyam angolul van), de még magyar oldalokon is. Miután elvégeztem pár kurzust, mint a HTML és CSS alapok, elkezdtem konkrét projekteken dolgozni. Ekkor jött a felismerés mikor a konkrét munkát kezdtem volna, hogy értem és tudom az alapokat, de hogyan induljak el?

Egy támogató, gyakorlatias fejlesztő segítsége hiányzott, aki megmutatja azt, hogy melyek azok az alapok, amelyeket ismernem kell és lássam merre van a következő lépés. Ekkor realizáltam, hogy muszáj vagyok tanárhoz fordulni, hogy a kérdéseimre választ kapjak és gyakorlatban megtanuljam használni a felszedett fejlesztői tudásomat.

Ha már ennyire belementél az alapokba, akkor miért nem kerestél fel egy programozót? Miért a Progmatic informatikus képzése jelentette a megoldást?

Először is nem ismerek olyan programozót, aki el tudta volna magyarázni azokat a dolgokat, amelyek megválaszolták volna a kérdéseim, illetve nem akartam senkinek a terhére lenni.
Másodsorban nem az az 1-2 kérdés az, ami igazán foglalkoztatott, hanem inkább az, hogy megtanuljak folyamatokban, logikusan, fejlesztői fejjel gondolkozni. Ezért is estek ki az online képzések a gyakorlati tudás megszerzésével kapcsolatosan, mert hosszútávon a gyakorlati képzést csakis személyesen tudom megszerezni. Amikor a Progmatic junior programozó képzésének tematikáját olvastam, akkor éreztem először, hogy itt valóban a gyakorlati tudás átadása a cél: megtanítani engem fejesztői fejjel gondolkozni.
Különösen szimpatikus volt, hogy reggel 9-től délután 3-ig tart a képzés és igy a délutánom szabad maradhatott.

Sok egyetem van, aki indít informatikus képzést. Te mégis egy saját finanszírozásút választottal. Mi volt az ok?

Az egyetemi rendszer sohasem gyakorlati tudás átadására törekedett. Mindig is az volt a probléma, hogy egy megadott tanmenet szerint a tananyagot átadva dolgozott. Sajnos ez nem minden esetben tartott lépést a korral ezáltal előfordulhatott, hogy több éves anyagot is úgy oktattak mintha aktuális lenne.

Ezek után, 26 éves fejjel, még azt is mérlegeltem, hogy aktuális fejlesztői tudást 2-3 éves képzésben tudok megszerezni egyetemi keretek között míg egy intenzív 5 hónapos gyakorlati oktatás mellett tudom ezt megszerezni a Progmatic-nál. Arról most még nem is beszélek, hogy a Progmatic partnerei révén a vizsgát sikeresen és jól elvégzőknek segít elhelyezkedni, tehát nem csak kiesek a munkaerőpiacra és lesz ami lesz, hanem a munkaerőpiac egyből fel is tud szippantani a Progmatic segítségével.

Hogy érzed? Azt kaptad amire számítottál és amit ígértek?

Összességében jól döntöttem. Mielőtt beiratkoztam volna elmentem még egy nyílt napra (következő nyílt napunk itt), ahol fel tudtam tenni a kérdéseim és mélyebb információt kaphattam az oktatás menetéről. Végig mentorok kísérték az utunkat és segítettek a feladatok megoldásában. Inkább rávezettek, hogy kell megoldani azokat mintsem, lediktálták volna. Élveztem, hogy több oktató több stílusban tanított és megismerhettem a SCRUM módszert is, amelyet a legtöbb projektnél használtunk.
Ami nagyon tetszett, hogy olyan projekteket és helyzeteket szimuláltunk mint, amelyeket egy valós cégben is megtapasztalnánk. Nem csupán a gép előtt ültünk és kódoltunk. Felkészítettek, arra hogyan kell a megrendelővel kommunikálni és arra is hogyan kell egy projektben úgy részt venni, ha nincs kijelölt account vagy projekt manager.

Nagy segítség volt számunkra az, hogy HR tanácsadó is segített minket felkészülni a „való életre” és olyan helyzeteket szimuláltunk, mint:

  • milyen egy állásinterjú, vagy
  • karrierbeszélgetés
  • illetve olyan bagatellnek tűnő dolgok mint: hogyan kérjünk fizetésemelést?
  • vagy milyen soft skilleket és hard skilleket fejlesszünk, hogy sikeres programozók lehessünk(cikk itt)

 

Ezeket sehol nem tanítják igazán, pedig mindennapi életünk részét képezik és jó volt iránymutatást kapni.

Mondhatjuk, hogy ez egy posztgraduális képzés bár, nincsenek megkötések az előtanulmányokat illetően. Nem volt fura ennyi féle emberrel és történettel találkoznod?

Őszinte leszek, amikor az első hetek lementek, akkor nem azt éreztem mennyire más emberek vannak itt, hanem hogy mindenki egy irányba van terelve és céltudatosan alázattal állunk a kihívások elé. Nem könnyű nulla tapasztalattal megtanulni ezt a szakmát! Bárki aki azt hiszi sétagalopp hát téved… nagyon téved.

A fejlesztők és programozók világa nagyon más, mint egy értékesítő, sushi szakács vagy éppen egy marketing szakember állása. Itt különböző múltja volt szinte mindenkinek, az én csoportomban megtalálhatóak voltak olyanok, akik szakácsok, háziasszonyok, könyvelők voltak korábban és olyanok is, akik 20 év munka után nyitottak az új lehetőség irányába.

Miután elvégezted a junior programozó képzést kaptál állásajánlatot?

Igen és azóta is ott dolgozom, mint programozó. A képzés után az egyik oktató tett nekem ajánlatot, hogy csatlakozzak a csapatához. Így lettem a Progmatic mentora is, segítek az új diákoknak beilleszkedni és válaszolok a kérdéseikre.

Hogy érzed magad? Milyen ez az új élet?

Huh, hát őszintén áldom a napot, amikor elszakadtam a korábbi életemtől. Most a gép előtt ülni nem értelmetlen rendszerek kezelése, hanem olyan fejlesztő lettem, akinek van lehetősége jobbá tenni a programokat. Azt érzem, hogy meg tudom valósítani az elképzeléseim és segíthetek másoknak.

A kollegáim nagyon segítőkészek voltak a kezdetektől és egy kötetlen, szabad munkát végzek, amit a felettesem is támogat, ezáltal én osztom be, hogy hol és mikor dolgozom, ami nagyon kecsegtető minden munkavállalónak.

Mit mondanál azoknak, akik még bizonytalanok?

Menjenek el a nyílt napra és ismerjék meg azt, hogy miért ez a leggyakorlatiasabb és legversenyképesebb képzési modell jelenleg Magyarországon. Bátorítok mindenkit arra, hogy tájékozódjon más cégeknél, mert csak akkor tudják meghozni ezt a nehéz döntést és letenni a voksukat. Nagyon nagy igény van informatikusokra és sok lehetőség is, nagyon úgy néz ki a piac nem tud betelni.

Végezetül csupán még annyit, hogy minden kezdet nehéz és minden változás kihívásokkal teli, de ha ezt el tudják fogadni és hajlandóak félretenni a kényelmüket, akkor a Progmatic olyan tudást biztosít, amellyel a piacon értékes junior programozók lehetnek.