Paradigmaváltást hoz a munkaerőpiacon is a digitalizáció. Jó, ha a ma iskolásai tudják, hogy mire dolgozni kezdenek, már minden nagyon másként lesz.

Ma Magyarorszáon az akadályozza leginkább a digitális gazdaság lehetőségeinek kiaknázhatóságát, hogy hiányzik a munkaerőpiacról mintegy 20 ezer digitális mérnök és szakmunkás – állítja Vityi Péter, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) alelnöke.

Folyamatosan növekszik a szektor

Adatai egybevágnak a Bellresearch tavaly novemberi jelentésében olvashatókkal is. E szerint a hazai informatikai munkaerőpiacon 17–22 ezer új állás volna betölthető. Közvetlenül ma ugyan „csak” 7-8 ezer poszt betöltetlen, de a bővüléssel – a közvetett multiplikátorhatásokkal számolva – a szektorban összesen 72 ezer embernek juthatna munka. Tekintve, hogy egy exportra dolgozó informatikai cégnél ma évi 20 millió forint GDP előállításával egyenértékű egy-egy informatikusi állás, a betöltetlen pozíciókban meglehetősen nagy potenciál vész el.

Az ágazat, amely az új számítási módszer szerint számoltan 20 százalék feletti súlyt képvisel a hazai GDP-ben, áttételesen mintegy 400 ezer embernek kínál munkát. Ez a teljes foglalkoztatotti létszám 15 százaléka. A magyar export 8,3 százalékát, illetve a hazai K+F beruházások több mint tizedét adja.
A magyarországi infokommunikációban közvetlenül 170 ezer ember dolgozik. Maga a szektor 122 ezer főt alkalmaz. Emellett még 45 ezren dolgoznak az ágazaton kívül informatikai munkakörben kisebb cégeknél és közigazgatási intézményeknél. Ez a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1 százalékát, a versenyszféra 6,2 százalékát jelenti, de lehetne sokkal több is.

A modellezett létszámhiány pótlására annak ellenére több szakember képzésére és tudásuk növelésére, fejlesztésére volna szükség, hogy a klasszikus értelemben vett informatikusok a piacon visszaszorulóban vannak. A tesztelők, szoftverfejlesztők, alkalmazáskészítők és a különböző szintű tovább felhasználók aránya ugyanis folyamatosan emelkedik.

Európában is van szükség munkaerőre

Az informatikushiány nem csak Magyarországon ismerős helyzet. Az Európai Unióban 2020-ra 750 ezer és 1 millió közötti hiányt mutatnak a prognózisok. Ez azért is veszélyes, mert például a németországi vagy brit informatikushiány tényleges elszívó hatásként jelenik meg már ma is Magyarországon. Jól mutatja az informatikusok iránti igényt, hogy a legsikeresebb oktatási startupok közé kerültek azok a mikrovállalkozások, amelyek diplomásoknak hirdetett tanfolyamon, gyorstalpalón képezik a Java, a Python és más programozási nyelveken boldogulást kereső nem szakmabelieket.

Általánosabb problémát a magyar gazdaságban az okozhat, hogy nemcsak informatikusok hiányoznak a digitalizálódó gazdaságból, hanem a digitális felkészültségű fogyasztók is. A digitális kompetencia általános szintje hazánkban alacsony, miközben a világ nagy léptekkel halad afelé, hogy minden műszaki pálya immár elképzelhetetlen e terület bizonyos fokú ismerete nélkül. Nincs messze már az az idő, hogy maga az informatikus kifejezés is eltűnik, mivel az gyakorlatilag mindegy, hogy például ki fejleszt egy mezőgazdasági precíziós alkalmazást. Az az agrármérnök, aki az egyetemi kurzusok között fölvette az informatikát, vagy az az informatikus, aki agrárfejlesztésekre specializálódott.

Mindenhonnan hiányoznak az informatikusok – még a legdinamikusabban gyarapodó szolgáltatóközpontoknál (SSC) is. A nemzetközi fejlesztőközpontok is hiába keresnek nagy létszámban, informatikus munkaerőre koncentráltan friss dolgozót. Hiába generáltak az ssc-k néhány év alatt ötezer (összesen több mint 24 ezer) új munkahelyet. A cégek képtelenek megvalósítani Magyarországon a tervezett évi 2500–3000 fős informatikusi létszámbővítést. De hiányzik informatikus az általános és középszintű oktatásból is, miután a vállalkozói szektor rég felszívta az ilyen vénájú tanárokat. Hiányoznak a kkv-szektorból is az informatikusok, mert ott a fizetések nem tudnak a multikéival versenyezni. Nem jobb a helyzet az állami szektorban sem, mivel ugyanazokért az emberekért verseng mindenki.

Mindenhol nő az igény a digitalizációra

Egy prémium kategóriás autó értékének ma már több mint a 40 százalékát a digitális technológia adja. Ahogyan a termékben nő a digitalizált részek aránya, úgy emelkedik a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokban is. A digitalizáció felgyorsulása változást hoz mind az üzleti, mind a tudományos és a társadalmi életben. A „digitális” a minden területet érintő új paradigma, amihez a cégeknek is, az államoknak is alkalmazkodniuk kell. A szokásos eljárások már nem elégségesek. Vityi Péter szerint cselekvési kényszer van: rugalmas szabályozási és vállalkozási környezet létrehozására kell törekedni. Az IVSZ évek óta erőteljesen hangsúlyozza, hogy az nem hoz megoldást, ha a digitális fejlesztést az állam csak a felsőoktatás felől kezdi el kezelni.

Az alelnök biztos abban, hogy az alapszintű oktatásba is bele kellene nyúlni. Szerinte a diákokat, szülőket ma már arra kell kondicionálni, hogy a digitálisan is magas hozzáértést igénylő szakmák felé nyissanak. „Ma egy 2. osztályba járó gyerekből csak akkor lesz fehérgalléros munkavállaló, ha az oktatásának egyre nagyobb része a digitális hozzáértésre, kompetenciákra fókuszál” – magyarázza Vityi, aki szerint ezért is kár, hogy a pedagógusok jelenlegi elégedetlenségi akciói során elő sem került, hogy az iskolákban jobban digitalizált, intelligensebb oktatásra kellene fókuszálni. Mert ha ma még úgy tűnhet is, hogy a változás lassú, a digitalizáció exponenciális változásokat idéz elő a közeljövőben. Ez a változás megy végbe a gépgyártásban, a gyógyszeriparban és minden iparágban, legyen az termelő vagy szolgáltató.

Mi jön ezután?

A szakemberek szerint a fent említett problémák kezelésére nem elegendő Magyarországon a kormány informatikusszakember-képzési támogatási programja. Mindez bebizonyosodik, amikor befejeződnek 2018-ban a központi digitálisinfrastruktúra-fejlesztések. Csak remélni lehet, hogy némileg enyhíthet a munkaerőpiaci feszültségeken a közelmúltban elfogadott iparfejlesztési stratégia, amely a fókuszába teszi az informatikusképzést.

Az Ericsson 2015-ös úgynevezett mobilitásjelentése szerint az informatikai iparág rövid és hosszú távú potenciálja az államok számára egyre fontosabb szemponttá válik. A szabályozói környezetet képessé kell tenni a már kialakult iparágak digitalizációjának támogatására, valamint az új iparágak fejlesztésére is. A jelentés szerint nagyobb hangsúlyt kell adni a digitális készségek fejlesztésének. Az Ericsson szerint a következő öt évben a vállalatok számára ennélfogva az a prioritás, hogy megújítsák üzleti modelljüket. „A győztesek azok a vállalatok lesznek minden iparágon belül, amelyek proaktívan integrálják az infokommunikációt a saját üzletmenetük legbelső részeibe is” – olvasható a jelentésben.

 

Forrás: HVG