Természetesen kinek-kinek más, de maguk a szempontok, amelyek alapján egy munkahelyet jónak vagy rossznak értékelünk, nagyjából ugyanazok mindenki számára. Amiben különbözünk: a rájuk adott válaszaink és az ezekkel kapcsolatos preferenciáink.

A személyes értékrend

Hogy milyennek tartunk például egy munkát, az egy értékítélet, amit a személyes értékrendünk határoz meg, ez pedig természeténél fogva szubjektív. Elsősorban a beállítódásaink, érdeklődésünk, attitűdjeink és a személyiségjegyeink játszanak benne szerepet. Ebből az is következik, hogy bár minősíteni mindenki tudja a munkáját (tetszik, érdekes, stresszes, dögunalom stb.), ahhoz már nem árt némi önismeret, hogy az ítéletünket összefüggéseiben is lássuk és értelmezni tudjuk: azaz hogy miért is vélekedünk (érzünk) így. 

Egy munka ugyanis nem önmagában jó vagy rossz – személy szerint nekem éppen az, míg másnak más. Ennek a különbségnek a tudatosítása azért rendkívül hasznos, mert csak ezen az alapon fogunk tudni jó döntéseket hozni, ha valamiért elégedetlenek vagyunk a munkánkkal. Ha ugyanis nem vagyok tisztában a saját értékelési szempontjaimmal (kvázi a szubjektív megélésem – „itt rossz nekem” – objektív tényezőivel), akkor elég nagy lutri, hogy következőre is egy „rossz” melóba csöppenjek.

Értékelési szempontok

Lássuk hát, jellemzően milyen szempontok játszanak szerepet a munkánkkal, munkahelyünkkel kapcsolatos értékelésünkben! (Apropó, azt is érdemes tudatosítanunk, hogy maga a végzendő munkánk vagy pedig a munkahelyünk az, ami döntően befolyásolja az értékítéletünket. Bár a kettő az aktuális szituációban összefügg, de valójában függetleníthető egymástól, és elégedetlenség esetén más-más lépés következik egyik vagy a másik esetben.)

Szakmaiság

Milyen szakmai szempontok lényegesek számunkra? Keressük-e munkánkban a folyamatos kihívást, fontos-e a szakmai fejlődési lehetőség, hogy legyenek képzési lehetőségek és új dolgokat sajátítsunk el? Vagy jobban szeretünk a komfortzónán belül maradni?

A feladatok jellege

Ez szorosan kapcsolódik az előző szemponthoz, de inkább arra irányul, hogy mennyire testhezálló számunkra a végzendő munka. Szívesen végezzük-e a munkánkat: érdekesnek, változatosnak találjuk, örömöt, elégedettségérzést okoz? Vagy más jellegű feladatokban éreznénk jól magunkat?

Személyes kibontakozási lehetőség

Ez is szorosan kapcsolódik az előzőekhez: mennyire van lehetőségünk rá, hogy a személyes és szakmai képességeinket kibontakoztassuk, hogy kreativitást és sikerélményeket éljünk meg motiváló feladatokkal?

Karrier

Van-e előrelépési lehetőség szakmai tekintetben, azaz hogy új területrészre lépjünk tovább? És szervezeti szinten: a ranglétrán?

Anyagiak

Elégedettek vagyunk-e a jövedelmünkkel, számíthatunk-e folyamatos emelésre? Tetszik-e a javadalmazási rendszer, vannak-e külön juttatások és egyéb anyagi motivátorok?

Vezetési stílus, főnök

Milyen a felső és a közvetlen vezetés, mi jellemzi az operatív vezetési stílust? Utasító, hierarchikus jellegű, vagy inkább felhatalmazó, közvetlen? Jól érezzük-e magunkat ebben?

Légkör, szervezeti kultúra

Milyen a munkahelyi légkör: jó-e a hangulat, szívesen járunk-e be dolgozni? Mennyire gördülékeny a munkakapcsolat, jól lehet-e dolgozni? Mennyi a belső konfliktus, feszültség, hogy jövünk ki a kollégákkal? Vannak-e csapatépítő események, munkahelyen kívüli kapcsolatok?

Munkaidő, időbeosztás

Fixen kötött vagy rugalmas a munkaidő? Mennyi a túlóra? Van-e lehetőség távmunkára? Ideális-e számunkra, vagy jobb lenne más rendszer szerint dolgozni?

Távolság a lakhelytől

Mennyi időt vesz el az beutazás a napunkból? Megfelel ez nekünk?

Vannak még további szempontok is, de döntően ezek, illetve ezek kombinációi a meghatározóak a legtöbb ember számára. 

Személyes prioritások

Természetesen ezekre a kérdésekre egyazon munkahely ugyanazon munkakörét betöltő emberek is különböző válaszokat adnak. Az egyéni különbségek azonban nem csak abban nyilvánulnak meg, hogy jobban szeretjük-e az ismert feladatokat, mint az új kihívásokat, hanem abban is, hogy egyáltalán ez a szempont mennyire fontos számunkra. 

Vannak olyan emberek, akiknek például annyira fontos a szakmai és/vagy személyes kiteljesedés, hogy ezt akár az anyagiak rovására is előnyben részesítik: a civil szektorban vagy az egészségügyben (és még sorolhatnánk) sok ember elhivatottságból dolgozik, mert azt csinálhatja, ami neki örömet okoz, és ezért vállalja a kedvezőtlen anyagi feltételeket is. Másnak az a fontos, hogy jól keressen, de hogy milyen munkával, az számára sokadrangú kérdés, míg megint másnál a kötetlen időbeosztással járó szabadság áll az élen. 

Fontos tudnunk, hogy számunkra mik a prioritások, ezért a fenti kérdéseket megválaszolásuk után aszerint is érdemes rangsorolni, hogy számunkra mennyiben van az adott szempontnak jelentősége. Hisz ha számomra az elsők között van a szakmai kiteljesedés, akkor jó eséllyel a váltáson fogok gondolkodni még jó fizetés mellett is, ha hosszú ideje csak rutinfeladatokat kapok. Vagy lehet, hogy menet közben jövök rá, hogy egyáltalán nem testhezálló számomra a folytonos mozgásban levés üzletkötőként, ezért legjobb lesz egy olyan átképzésben gondolkodni, mint például a junior programozó, amihez nem kell jönni-menni. 

Ha tartósan elégedetlenek vagyunk a munkánkat illetően, és ettől rosszul érezzük magunkat, vizsgáljuk meg először is az okát, vessük össze az igényeinkkel, és találjuk meg rá az adekvát megoldást. A környezetünk “jó tanácsai”-val kapcsolatban pedig ne tévesszük szem elől: az ő prioritásaik nem a  mi prioritásaink!