A munkáltatóknak tényleg nincs más esélyük, mint hogy hozzászoknak a generációk gyors váltakozásához – ez lehetne ennek a kornak az egyik legfontosabb tanulsága, ha a munkaerőpiacról, az álláslehetőségekről van szó.

És hogy miért is gondoljuk, hogy ez nagyon is így van?

Mert azt kell látnunk, hogy míg a huszadik században akár 25 év is eltelt egy generációváltás beköszöntéig, addig bizony 2020-ra úgy felgyorsult a világ, hogy 10 év jó, ha eltelik két generáció között.

Ha az Y generáció megjelenése fejfájást okozott a munkáltatóknak, akkor bizony a Z generáció színre lépése sem könnyíti meg az életüket sok szempontból – és nem csak a hiányszakmákban. Egyes aspektusokból pedig nagyon is könnyű velük. Na de mit kell tudnunk róluk?

A Z generáció tagjai 1995 és 2010 között születtek. Alapvető tulajdonságuk, hogy az Y generációnál is megjelenő türelmetlen attitűd náluk már erősen csúcsra járatódik: gyorsan akarnak vezetővé válni és a lehetőség szerint sok pénzt keresni. Nem feltétlenül sok munkával, a kevéssel is jól érzik magukat.

Megszokták, hogy minden állandóan változik körülöttük, ezért jóval rugalmasabbak az idősebb generációk tagjaihoz képest, ugyanakkor kevésbé kitartóak. Nem egy cégvezető panaszkodik arról, hogy a Z generációs kolléga egyszer csak nem jött be dolgozni, és soha többé nem látják. Mert nem érezte azt, hogy jó helyen van abban a munkakörnyezetben.

Itt el is érkeztünk egy nagyon fontos ponthoz, a motiváció kérdéséhez. Az ugyanis egyáltalán nem igaz, hogy nem lehet motiválni. Nagyon is lehet, de még egyik generáció esetében sem volt olyan fontos az, hogy mennyire tudja valóban kielégíteni az igényeket a munkahely – és itt most nem a fizetésről van csak szó.

Hanem:

  • az atipikus foglalkoztatási formák bevezetéséről: ebben kétségtelenül „segített” a  COVID-19, hiszen a home office előretörése jellemző erre az évre, de a Z generációs munkavállalóknak nagyon fontos, hogy ne legyenek folyamatosan helyhez kötve, illetve kapjanak olyan lehetőséget, ami kicsit rugalmasabb munkavégzést tesz lehetővé – bármilyen állásról is van szó
  • kommunikációs csatornák: már nem az email a nyerő, a telefon meg már rég labdába se rúghat. Applikációk, közösségi platformok – a hangsúly az azonnali üzeneten van.
  • élményalapú tanulás: ezeknek a fiataloknak már kevésbé érdekes, hogy hány könyvet kellene elolvasni annak érdekében, hogy új ismeretre tegyenek szert. Sokkal fontosabb, hogy új élményeket szerezve, új közösségekhez tartozva legyenek felvértezve hasznos és azonnal a gyakorlatba ültethető tudással.

Erről az utolsó pontról beszéljünk kicsit részletesebben!

Ha magát az élményalapú tanulást vizsgáljuk meg, mint folyamatot, akkor egyrészt ez jelenthet olyan oktatási módszertant és eszközöket, amik már elég fejlettek ahhoz, hogy a XXI. század módszereinek hívjuk őket, másfelől jelenthet nagyon gyakorlatias, azonnal használható tudást – de ne felejtkezzünk meg a harmadik aspektusról.

Ez pedig a közösség. 

A közösség, ami szintén kicsit kibővített értelmet nyert, mint fogalom ebben az évszázadban. A közösség már nem csak offline, de online is létezik. Óriási változás ez, hiszen teljesen más kommunikációt, más attitűdöt igényel – és feltételez is. Ugyanakkor ez a tény érdekes módon egyáltalán nem kisebbítette a közösség, mint megtartó, vagy mint véleményformáló erő szerepét a mindennapokban. 

A Z generáció számára is nagyon fontos a közösség, sőt, az egyik legfontosabb megtartó erő, ha munkahelyről van szó például.

Ezért is hiszünk abban, hogy a mi programozói képzésünk bármelyik generációnak a legjobb módszer arra, hogy gyakorlati tudást szerezve, élő és segítő közösségben, akár online vagy offline kommunikációval, valóban a XXI. század egyik legmenőbb szakmáját tanulja meg.

Szórakoztató módon, bootcampben, prezentálva, a soft skillek fejlődése mellett. 

Várunk Téged is!