Vedd könnyedén az első munkanap kihívásait

Egy új munkahely mindenkinek stresszforrás, akár beismeri, akár nem. Ez független attól, hogy hány éves az ember és hányadik munkahelyéről van szó. Az első munkanap meg aztán pláne kihívás: tele csupa ismeretlennel, miközben ott van rajtunk a nyomás, hogy minél jobb benyomást kell kelteni. Mégis hogy lehet ezt összehozni? Röviden: a tudatos készülés és a könnyed spontaneitás elegyével.

A felkészültségen sok múlik

Ha szerencsénk van, már az első munkanapunk előtt volt alkalmunk némi bepillantást nyerni a leendő munkahelyünkre, találkozni egy-két kollégával és akár a közvetlen főnökünkkel, illetve benyomásokat szerezni az irodai légkörről, az öltözködési trendről. Ha ehhez pluszban még ügyesek is voltunk, és tudatosan szívtuk magunkba ezeket az információkat, az máris jó támpont ahhoz, hogy nagyjából mire számíthatunk, és hogyan készüljünk. Ettől pedig máris magabiztosabbak leszünk.

Ha erre nem volt módunk, vagy még mindig kevésnek érezzük az információinkat ahhoz, hogy kellő magabiztossággal induljunk neki a nagy napnak, végezzünk némi kutatómunkát. Ehhez alapvetően kétféle szuper forrás áll rendelkezésünkre:

1. Személyes kapcsolatok


Ha van olyan ismerősünk, aki az adott helyen dolgozik vagy dolgozott, az sokat könnyít a helyzeten: kérjük meg, hogy meséljen pár dolgot a cégről és a szokásokról. Nem feltétlen bizalmas információkat kell megszereznünk. Inkább arra fókuszáljunk, hogy milyen a vállalati kultúra, mik a bevett szokások – ezzel sok bénázást és pláne baklövést tudunk megspórolni magunknak.

2. Internet


Ha nincsen kontaktunk, forduljunk másik jó barátunkhoz, az internethez. Első körben mondjuk a social media platformokhoz: egy kis nyomozással a LinkedInen és a Facebookon hasznos információkhoz juthatunk akár az alkalmazottak profilján, akár a céges oldalon keresztül. Aztán ott van a cég saját weboldala, illetve a róla megjelent információk, cikkek – ezekből mind sok hasznos háttérismeretet szerezhetünk.

Miről célszerű az első munkanap előtt tájékozódni?

  • Hány órára szokás érkezni?
  • Mik a tegezés/magázás bevett szokásai?
  • Mi a dress code (milyen öltözködési stílus elvárt)?
  • Mik a kávézási, ebédelési szokások?
  • Hányan vannak a te irodádban/közvetlen munkatársak?

 

  • Háttérinformációk a cégről és a főbb projektekről, amit részben bizonyára már az interjú előtt megszereztél:
    tulajdonos, alkalmazottak száma, fő profil, aktuális projektek, saját munkaterületed feladatai, ki a közvetlen főnök és a nagyfőnök, közvetlen kollégák, céges partnerek stb.

 

Az első munkanap kihívásai

Az öltözködés

Az öltözetünket igyekezzünk jól belőni a céges dress code-hoz. Ha nem sikerült erre vonatkozóan kellő támpontot találni, válasszunk egy semlegesen elegáns, de nem túl alkalmi öltözéket, amiben komfortosan érezzük magunkat. Nem kell szürke egérnek lenni, lehet stílusunk, de semmiképp ne legyen nagyon harsány vagy kirívó a megjelenésünk (hacsak nem a divatszakmában vagy a művészvilágban dolgozunk). Kerüljük a tőlünk nagyon idegen darabokat is: ha nem szoktunk magassarkúban vagy szűk öltönyben járni, ne keserítsük meg az első napunkat azzal, hogy egész nap abban feszengünk. 

Fontos, hogy minden holmink – a cipőt is beleértve! –, továbbá a frizuránk legyen tiszta és rendezett, és harmonizáljon a személyiségünkkel: a legelső benyomást ezek alapján alakítják ki rólunk az új munkatársaink.

Legyünk közvetlenek, merjünk kérdezni

Ha a fent felsorolt információkkal felvértezve lépünk be az első munkanapon, az sokat könnyít a kezdeti stresszen. Ám ha nem sikerült kellően tájékozódni előre, akkor sem kell kétségbe esnünk. Ugyanis már pontosan tudjuk, hogy milyen kérdésekre kell mielőbb választ kapnunk – elfogulatlanul tegyük hát fel őket minél előbb egy-egy alkalmas helyzetben (az arra alkalmas személynek). Ne görcsöljünk rá, legyünk nyitottak és spontának, inkább figyeljünk, mintsem túlbeszéljük a dolgokat. 

Mielőbb tudakoljuk meg a tegezés-magázás kérdését, és kérdezzünk rá, hogy hová tehetjük a személyes, és hová a hivatali dolgainkat. Hagyjuk, hogy vezessenek, tájékoztassanak minket, de bátran kérdezzünk és kezdeményezzünk magunk is. Ha valamivel elakadunk, vagy nem tudjuk, mit hol találunk, feltétlenül kérdezzünk – bátran, határozottan, ne „bocsánat, hogy élek” stílusban.

Bárkivel kerüljünk is kapcsolatba, nézzünk mindig a szemébe, és mosolyogjunk kedvesen, de ne essünk túlzásba! Az arcunkra merevedett műmosoly nem ér célt. Akivel kapcsolatba kerülünk, lépjünk oda, röviden mondjuk el, hogy mi vagyunk az új kolléga az X osztályon, és mutatkozzunk be. Lehetőleg jól figyeljünk a másik nevére, memorizálásként nyugodtan megkérdezhetjük, hogy hogyan szólíthatjuk. Ez a fogás arra az esetre is bejön, ha nem értettük a nevet, bár persze szabad simán visszakérdezni is. Ha nyitottnak látszik az illető, egy-két kedves, laza mondatot váltsunk is vele! Érdeklődjünk, hogy mivel foglalkozik, mennyi munkakapcsolat lesz köztünk, de bármilyen egyéb téma is jó, ami a szituációban spontán adódik. Vigyázzunk azonban, hogy soha ne legyünk tolakodóak, ne tegyünk fel bizalmaskodó kérdéseket, és ne is traktáljuk saját történeteinkkel a kollégákat.

A legfontosabb, hogy mindig figyeljünk: vegyük észre a többiek (vissza)jelzéseit, és ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk. Nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek: nem is várják el tőlünk, hiszen ők sem azok.